"Most mindenki kérdezi, honnan a név?" énekli a Bëlga is frappánsan. Mielőtt már itt abbahagynád az olvasást, igen tudom, hogy milyen trágár szövegei vannak a Bëlgának és nem is ezek miatt idéztem tőlük, hanem az összes többi beszédes és elgondolkodtató nótájuk miatt, amiknek szerintem a legtöbbje azért még vicces is.

Az előző posztban viszonylag sokat regéltem arról, hogy miért is tartom fontosnak a problémák minél hatékonyabb megoldását és az egyszerűséget. Ennek az egész 'hitvallásnak' mindenképpen szerettem volna találni valami frappáns nevet, ami jól illeszkedik hozzá. A vezetővé válásom kezdetén nehéz helyzetben voltam, mivel egy olyan szerepkör létrehozását bízták rám, ami előtte nem volt jelen a cég életében. Egy baráti sörözés közben fel is vetette a témát az egyik volt munkatársam, hogy mik a céljaim, mit szeretnék elérni minőségbiztosítási vezetőként. Persze gyorsan ki is fejtettem neki, hogy én az emberekben hiszek és abban, hogy az emberek egymástól kell tanuljanak, mert a minőség tőlük származik. Ehhez a megfelelő emberekre és megfelelő motiváltságra van szükség. Valahol olvastam korábban, hogy a szoftverfejlesztésben a költségek 70 %-át (vagy még többet) az emberi erőforrás teszi ki. Ez hatalmas szám, e mellett szerintem a maradék 30 % nagyon eltörpül. Ha valahol optimalizálni akarunk és fejlődést, előrelépést szeretnénk elérni, akkor a szoftvert előállító emberekre kell fókuszálnunk. Ezek az emberek általában már csapatban kell dolgozzanak, a csapatoknak pedig együtt kell működniük. Egy ilyen kreatív munka keretén belüli szoros együttműködés esetén pedig rengeteg probléma merülhet fel, amiket azonnal kell orvosolni, különben sosem fogunk minőségi szoftvert előállítani. Vegyük a fejlesztés kezdetét. Először el kell adnunk a terméket, ezt csinálják ugye a sales-es kollégák. Rengeteg csapatkovácsoló megbeszélésen vettem már részt, ahol próbálták az értékesítő kollégákat a terméket lefejlesztő kollégákkal közös nézőpontra hozni, mivel az értékesítőt sok esetben nem feltétlen érdekelte, hogy amit ő eladott, az meg is valósítható-e. Persze adott idő alatt és a kereteken belül maradva. E miatt pedig értelemszerűen a termék fejlesztését végző kollégák frusztráltak voltak, pedig még el sem kezdtük fejleszteni a terméket. Már a folyamat legelején el tudunk csúszni, mert innentől kezdve az emberek rossz szájízzel fognak bejönni dolgozni, és nem fognak mindent beleadni, hogy a szoftver a lehető legjobb legyen. Nem lesz meg az összhang. Szóval én az emberekre, a hatékony együttműködésre koncentrálnék, és azonnal elhárítanék mindennemű problémát, ami ezt gátolja. Erre volt munkatársam csak annyit mondott, hogy akkor ilyen hatékony problémamegoldó szeretnél lenni, mint a Ponyvaregényben a csávó, hogy is hívták? Wolf. Mr. Wolf. Kicsit átgondolva a dolgot, csak annyit tudtam válaszolni, hogy igen, pontosan olyan hatékony szeretnék lenni. 

A Ponyvaregény egy Quentin Tarantino film, amiben Winston 'The Wolf' Wolfe egy felettébb érdekes karakter, aki a bemutatkozásakor csak annyit, mond, hogy Winston Wolfe, problémamegoldó. Annak, aki nem látta még a filmet érdemes megnézni legalább az ő jelenetét (a kelleténél talán kicsit több vérrel járó problémát kell megoldani a film ezen jelenetében Wolf-nak, erre esetleg nem árt felkészülni :).
Mr. Wolf felírja magának a fontos adatokat, pontosan érkezik, felméri a helyzetet majd lényegre törően megoldja a problémát. Derrick és Harry frappánsan írtak már róla korábban:

A Ponyvaregény mellékszereplője ugyan, de projektvezetés, azon belül pedig a krízismenedzsment iskolapéldáját mutatja be Winston "The Wolf" Wolfe. Kollégái hívására csatlakozik a projekthez, amely éppen kritikus szakaszához érkezik, amely során egy halott fiatalember tetemét, és a tetem keletkezésével kapcsolatos nyomokat kellene eltüntetni az ügyfél, Jimmy háza tájáról. A projekt határideje nem mozdítható, hiszen végezni kell Jimmy párjának hazaérkezte előtt! Mr. Wolf gyors helyzetfelismerő képességgel felállítja a projekt prioritásait, működési rendjét, kiosztja a projektszerepeket és feladatokat, majd lemenedzseli a projekttervet egészen a lezárásig. Lebonyolítás közben ismét megbizonyosodhatunk a közismert tényről, miszerint nincsen projekt kávé nélkül.

Aztán mikor később, egy másik volt munkatársammal folytatott beszélgetés során merült fel MR. Wolf személye, akkor ő is egyetértett velem, viszont annyit mondott, hogy szerinte van egy rossz tulajdonsága a karakternek, szerintem mi lehet az? Annyit válaszoltam, hogy nem hallgatja meg az emberek véleményét, nem jó vezető. Pontosan erre gondoltam, jött a válasz. Ezzel abszolút egyet tudok érteni, viszont szerintem Mr. Wolf-ot helyén kell kezelni. Őt legjobban az aszimptotával tudnám jellemezni. Az aszimptota a matematikában egy olyan görbét, többnyire egyenest jelent, ami egy görbét határértékben megközelít, de nem éri el. Mr. Wolf a tökéletes végkifejlet, amit nem lehet elérni csak megközelíteni. Ő már nem szorul rá az emberek véleményének meghallgatására, mert mindenre azonnal tudja a megoldást, nem tud hibázni. Viszont ilyen ember nem létezik, ahhoz pedig, hogy ezt a szintet megközelítsük, igenis elengedhetetlen, hogy másoktól tanuljunk, kikérjük mások tanácsát és meghallgassuk a véleményüket.

Úgy gondolom, hogy Winston 'The Wolf' Wolfe-nál jobb és érdekesebb problémamegoldó karaktert keresve sem találhattam volna. Szóval innen a név...